A kiskakas gyémánt féjkrajcárja

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt.

Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:   - Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.  

- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.   De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamarájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!  

A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!  

Megharagudott erre a török császár.   - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé a kútba.  

A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban:  

- Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet!

- Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból.  

A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába.  

- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!  

Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:  

- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe.   A szolgáló megint megfogta a kis kakast, az égő kemencébe vetette.

De a kis kakas megint csak elkezdi:  

- Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet!  

Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba.  

- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!  

Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.  

- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak.  

A szolgáló belévetette a kis kakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas:  

- Szídd fel begyem a darázst; szídd fel begyem a darázst!   Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába.  

- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.  

- Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.   Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe.  

Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:  

- Ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát!   A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár.  

- Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját.   Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga mondókáját:  

- Szídd fel begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt!

- Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.  

Arany László Magyar népmesék - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1979